Egy nap ültem otthon és unatkoztam. Ekkor felötlött bennem, hogy mi lenne, ha írnék egy MMORPG-t. Bekapcsoltam a számítógépet és rögtön neki is álltam… Akkor még jó ötletnek tűnt. Ha tudtam volna, hogy mi vár rám, rögtön tökön szúrom magam…
A múlt
Khm… valójában nem teljesen így volt. A gyökerek visszanyúlnak egészen gyerekkoromig, amikor is unokatestvérem megkapta az első számítógépét, a Commodore 64-est. Talán valamikor a múlt század 80-as éveiben volt. Amikor náluk nyaraltam, szinte le sem bírtak szedni a gépről. Minden játékot végignyomtunk. Még magnókazettáról töltöttük be a programokat. (Pfű, már szinte el is felejtettem.) Teljesen elbűvölt a színes kis pixelekből felépített figurák világa. Aztán ahogy telt az idő, a unokatesóm is cserélgette a gépeit. 286-os, majd 386-os… A 486-ost már megvettem magamnak. Volt, hogy napokig elveszve barangoltam Waterdeep csatornarendszerében, az Eye of the Beholder-ben. Szó szerint. Nem is aludtam! Már akkor eldöntöttem, hogy egyszer majd én is csinálok egy ilyen játékot, vagy jobbat. Az idő szaladt, tanulni kellett, aztán katonáskodni, majd dolgozni… először nagyon jó volt. Aztán nagyon rossz, majd megint kezdett jó lenni… ekkor úgy döntöttem, hogy nem fogom hülyére dolgozni magam, csinálok valami értelmeset is, amit mindig is szerettem volna. Rengeteg jegyzetem volt már addigra különféle játéktervekkel. Korábbi képzőművészeti tanulmányaim pedig kapóra jöttek a grafikákhoz. Rengeteg játszás és pályagyártás (Quake, Half Life, stb…) és RPG Makeres játékkészítés után (Szaft Kaland) nekiálltam keresni valami olyan programnyelvet, ami nem túl bonyolult és aránylag könnyen megtanulható. Így bukkantam a Dark Basic-re. Ez még a classic volt. Túl sok értelmes dolgot nem tudtam még vele kezdeni, de tanulni tökéletes volt. Több gigányi kódot, leírást és példát gyűjtöttem össze a netről és tanulmányoztam át őket éjszakákon keresztül. A végeredmény egy tankos játék lett, (Tank Hunter) ami ugyan nem sikerült tökéletesre, és sosem lett befejezve teljesen, de működött és remekül lehetett vele szórakozni. Aztán számos darkbasic-es példaprogramot fejlesztettem kisebb, de annál szórakoztatóbb játékká. Jó alapra könnyen lehet dolgozni. Tanulásnak remek volt, de nem jutottam közelebb a fő célomhoz, egy RPG jellegű játék elkészítéséhez. Természeten ebbe is belevágtam, de a vége mindig az lett, hogy átláthatatlanná vált a kódrengeteg, vagy megakadtam egy probléma megoldásánál. De leginkább ott álltam le a kódolással, amikor a játék használhatatlanul lassúnak bizonyult, a modellek és a pályák rondák voltak, és végül is barangoláson kívül szinte semmit sem lehetett csinálni benne. Ez így ment egy darabig. Vagy tucatszor kezdtem újra az egészet az alapoktól. A jó, és használható kódrészeket mindig megmentettem. Ez cirka hat évembe került. Most ott tartok, hogy a projekt a média fájlokkal együtt 12 gigabyte körül terjeng, illetve az alapötletből az egész kódhalmazból négy, ugyanabban a világban játszódó, de más és más stílusú játékszerűség kezd letisztulni. Dolmen, Aréna, Fingers, Materia Prima. Maguk a játékivadékok a Dolmenből sarjadtak, vagyis egy-egy problémakör köré épülő megoldásokból keltek önálló életre. (A Dolmenben mindegyik be lesz építve…) Az Aréna a harcrendszerhez készül tesztekből épült fel. A Fingers egy helyhez kötött szerencsejáték tervezete volt, amit szintén külön kódoltam le. Aztán a Materia Prima a különféle alapanyagok manipulációját és összeolvasztását volt hivatott modellezni, mígnem kialakult belőle egy komplett alkímiai rendszer.
Jelenleg majd száz pálya, kb. ezer 3D objektum, rengeteg animált karakter, némi zene, és rengeteg grafikus elem készült el. Számos történeti koncepció is akad még a tarsolyomban. Ezekből már csak idő kérdése, hogy összeálljon egy kész játék. De persze még manapság is akadnak problémák. A lassulást újabb, erősebb gépekkel és videó kártyákkal időlegesen meg lehetett oldani, azonban még manapság is beleütközök ebbe az akadályba, amit igyekszem mindig kiküszöbölni, hol újabb technikai megoldásokkal, hogy kompromisszumokkal. Hiába, meg vannak a Darkbasic előnyei és hátrányai is, de már nem fogok másik programnyelvet megtanulni… én már csak Darbasic-es maradok.
